Horror sztori 9. rész

Három nappal később.

- ,,Az Oregon állami törvényszék életfogytiglanra ítélte a sorozatgyilkost." Ez nem elég büntetés számára - mondta Zoe.
- Zoe, tudom, hogy nehéz ezt feldolgozni, de megkapta a büntetését. Megtörtént az igazságszolgáltatás.
- Tudom, hogy mit akar. Bebeszélni nekem, hogy ez így fer, hogy megnyugodjak, de ez nem fog összejönni. Lehet, hogy ön pszichológus, de én is ezt tanulom, tudok minden kis trükköt.
- Akkor mit javasolsz, mit tegyek?
- Látni akarom őt. Belenézni a szemébe, és megkérdezni, hogy miért tette.
- Ezt nem tartom jó ötletnek.
- Én tudom, hogy mi lenne jó nekem, és nem ön.
- Biztos vagy ebben? Tényleg látni akarod?
- Igen.
- Hát jó. Beszélek a börtönigazgatóval.
Az ajtó előtt Amber és Jack várt a lányra.
- Zoe úgy döntött, hogy a lelki gyógyulásához szükség van arra, hogy még egyszer beszélhessen Luke-kal - mondta a pszichológusnő.
- Zoe, ez hülyeség! Csak rosszabb lesz - vágta rá Amber.
- Nem az. Én ezt akarom.
- Bemenni egy pszichopata sorozatgyilkoshoz? Ezt akarod?
- Megölta Ryan-t. És Naomi-t. És rajtunk kívül mindenki mást. Látnibakarom, hogy megbánta-e.
- Hát jó. Elkísérünk téged, de mi nem megyünk be hozzá.
A gyilkossági ügyön dolgozó nyomozó vezette őket a börtönbe. Zoe bement Luke-hoz, eközben Jack es Amber pedig kint vártak, és beszélgetésbe elegyedtek a nyomozóval.
- Mondja, igaz, hogy régen megöltek egy családot a táborban? - kérdezte Amber. - Csak pletykaként hallottam, afféle rémtörténet volt, de megragadt bennem.
- Igazából, ez tényleg megtörtént.
- Úristen.
- Nagy rejtély volt már akkor is, és azóta sem lett meg a tettes.
- Nem lehet, hogy Luke ... - kezdte Amber.
- Ez lehetetlen - mondta a rendőr. - Ez 15 évvel ezelőtt történt. Az elítélt most 21 éves, akkor még csak 6 volt.
- Pont mint a család legkisebb gyereke, igaz?
- Igen, ez igaz, de ...
- Az a gyerek, akinek nem volt ott a holtteste, aki valószínűleg nem is halt meg akkor, de azóta sem lett meg. Mi van, ha nem megmenekült, vagy elrabolták, hanem ő tette az egészet. Volt már olyan, hogy egy kisgyerek megölt valakit, mért ne tehette volna meg egy családdal, akik ráadásul aludtak, és így védekezni sem tudtak?
- Nem, Amber, ez nem ...
- Miért nem? Látta maga, hogy mit művelt a többiekkel? Hidegvérrel ölt meg mindenkit, miután a bizalmunkba férkőzött. Egy pszichopatában pedig mindig megvan a hajlam, kiskorában is. Ő az, a hatéves kisfiú, aki ...
- Nem, nem ő - vágott közbe a nyomozó. - A családnak nem volt hatéves kisfia, csak három lánya.
- Hogy mi?
- Igen, a kisgyerek, aki eltűnt egy hatéves kislány volt.
Eközben odabent Luke-ot Zoe-hoz vezették, bilinccsel a kezén, majd magukra hagyták őket.
- Miért jöttél be? - kérdezte Luke.
- Látni akartalak azok után, ami történt.
- Bejöttél egy sorozatgyilkoshoz? Még azt fogják hinni, hogy valami nincs rendben veled.
- Pont nem érdekel.
- Nem erről volt szó. Azt mondtad, hogy mindenki meghal, csak mi nem, hogy mi leszünk a túlélők.
- Igen, ezt eltaláltad, nem erről volt szó. Azt hittem, hogy ha megölsz valakit, az halott is marad. Az egész ott bukott el, amikor Jack feltűnt az erdőben. Hogy hibázhattál ekkorát?
- Azt hittem, meghalt a faházban. Zoe, ki kell, hogy juttass innen!
- Kell? Nekem ugyan nem kell semmit sem csinálnom érted! Főleg azok után, hogy megölted Ryan-t.
- Te is tudod, hogy őt nem én öltem meg. Fejbe vágtam a baltával, de nem az éle érte.
- Igen? És ezt ki hinné el neked?
- Zoe! Most mit csinálsz?
- Eredetileg Ryan-re akartuk kenni az egészet, de így még jobb is. Az egész világ engem figyel. Engem, aki nem csak túlélt egy valóra vált horror filmet, nem csak túljárt a gyilkos eszén, hanem a szerelmét is siratja. Ennél nagyobb hírneve még Lady Gaga-nak sincs.
- De akkor sem te vagy az egyetlen. Ott van még Amber és Jack is.
- Igen, itt vannak, legalábbis, amíg nem történik valami újabb baleset velük.
- Ezt meg hogy érted?
- Elvágtam a féket Jack kocsiján.
- Vigyél ki innen!
- Álmodban.

Miközben odakint Amber és Jack a nyomozóval beszélt, megérkezett Zoe is.
- Na mi volt?
- Semmi. Ez a rohadék semmit sem bánt meg. Megérdemli, hogy itt rohadjon meg.
- Akkor menjünk innen, és soha többé ne jöjjünk vissza! - mondta Amber.
- Rendben.
- Figyelj, Zoe! Tudom, hogy szörnyen nehéz lehet neked Naomi és Ryan halála után, de mi itt vagyunk neked. Jack és én mindenben melletted állunk, és soha nen fogunk elválni. Mi hárman együtt maradunk, és mindig vigyázni fogunk egymásra. Oké?
- Igen. Együtt maradunk mindig.
- Jack azt mondta hazavisz minket kocsival. Jössz te is?
- Nekem még dolgom van a belvárosban, de ti menjetek csak!
- Biztos?
- Hát persze.
- Rendben, akkor majd később találkozunk.
- Persze, majd később

Horror sztori 8. rész

Az ég még mindig sötét volt. Zoe, Amber és Ryan pedig az ebédlőben szövögették a túlélési tervüket. Elhatározták, hogy hárman egyszerre támadnak a gyilkosra, így magy eséllyel megölhetik. Kiürítették a hátsó tárolót, fogtak minden éles szerszámot és az erdő széléhez mentek. Amber lett az őrszem, felmászott az egyik fára, hogy onnan jobban lássay ha közeledik valaki. Ryan és Zoe addig elbújtak az egyik bokorban.
- Kezdem irigyelni Ethant. Lehet, hogy kitörte a bokáját, de legalább még hazament, mielőtt elkezdődött volna ez az egész - mondta Ryan.
- Az semmi. Én kezdem irigyelni Naomit. Lehet, hogy meghalt, de legalább már túl van rajta. Nem úgy, mint mi - mondta rá Zoe.
- Szerinted meghalunk?
- Őszintén? Igen. Legalábbis valamelyikünk biztosan.
- Te miért jelentkeztél a műsorba?
- Ezt most miért kérdezed?
- Csak kívánsi vagyok. Te túl józannak tűnsz ehhez.
- A barátom vett rá. Már két éve együtt voltunk, amikor nemrég bedobta az ötletet, hogy helentkezzünk együtt. Én persze rögtön elvetettem, nem akartam ilyen műsorban szerepelni, de addig monsogatta, hogy belementem. Aztán a válogatón csak engem választottak be. Szakított velem.
- Egy igazi bunkó.
- Igen, az. De jobb is így. Ilyen párkapcsolatban nem akarok élni.
- Akkor milyet akarsz?
- Olyat, amiben megbízhatok a páromban. Akivel együtt bujkálnék egy bokorban, miközben egy pszichopata keres, és mégsem félnék attól, hogy ott hagy.
Ekkor Amber megszólalt a fa tetején:
- Jön!
Mindenki készenlétbe helyezkedett. Amber és Zoe egy-egy szeles fa mögé álltak, Ryan pedig a elől maradt, a bokorban. Mikor a sötét alak az erdőhöz ért, nem vette észre őket. Legalábbis ők ezt hitték. Elment a bokor mellett, amiből Ryan hirtelen kiugrott, és hátba akarta szúrni őt. A gyilkos azonban meglendítette a baltát, és fejbe találta vele. A fiú a földre zuhant. A gyilkos pedig elindult a két lány felé. Ijedtükben alig tértek magukhoz.
- Fuss! - kiáltott Amber, és elkapta Zoe karját. A lány azonban nem mozdult.
- Ne! Ryan!
- Zoe, hagyd, menjünk!
- Nem hagyom itt!
- Gyere már! - mondta Amber, de nem sikerült messzire jutniuk. Eközben a gyilkos odaért hozzájuk. Készült, hogy megölje a lányokat, felemelte a baltát, de nem vágott oda vele. Pár pillanatig nem mozdult, majd összeesett. Zoe és Amber felnéztek. Jack állt ott, egy vasrúddal a kezében.
- Jack! - kiáltotta Amber, és a nyakába ugrott. - Jesszusom, azt hittem, hogy meghaltál!
- A legjobbkor jöttél!
- Ugye jól vagytok?
- Mi igen - mondta Amber.
- Akkor tűnjünk innen!
- Várj! - szólt rá Zoe. - Egyvalamire még kíváncsi vagyok.
Ekkor Zoe odalépett a leütött gyilkoshoz, és levette a maszkját.
- Luke. Ahogy gondoltuk.
- Jól van, Zoe, megnézted, most már menjünk innen! - mondta Amber. Jack ekkor a földre esett.
- Mi a baj?
- Semmi csak ... csak ... szédülök - mondta, és a karjára nézett, amiből még mindig folyt a vért.
- A francba - szólalt meg Amber. - Várj, bekötöm!
- Addig én visszamegyek Ryan-ért - mondta Zoe.
- Ne menj egyedül!
- Nyugi, nem lesz baj! Sietek.
Ekkor visszament a fiúhoz, aki még mindig magán kívül feküdt a földön.
- Ryan! Ryan! Ugye élsz még? Nem hagyhatsz itt! Ryan! Kérlek!
Eközben Amber ellátta Jack sebét, és próbálta talpra állítani őt.
- Tudsz járni?
- Igen.
- És azt tudod, hogy merre kell menni?
- Azt hiszem, megvan az út.
Ekkor visszaért Zoe.
- Ryan? - kérdezte Amber.
- Meghalt - mondta a lány
- Zoe, én annyira sajnálom. De nem hiába tette.
- Tudom.
- Gyere, menjünk! Hagyjuk itt végre ezt az átokverte tábort!

Horror sztori 7. rész

Ahogy a gyilkos egyre közeledett feléjük, egyikük sem tudta, hogy mit tegyen. Kb. fél perc volt az egész, de mégis mintha egy örökké valóság lett volna számukra. Lelassult az idő. Jack megszólalt:
- Fussatok, én feltartom!
Ekkor újra felgyorsultak az események. Ryan betörte az ablakot. Amber és Zoe kimásztak rajta. Sally a sarokban maradt, mozdulni sem mert. Ryan elindult Jack felé, hogy segítsen neki, de ő nem engedte:
- Ne! Te menj a lányokkal! - kiáltotta, majd Ryan fogta Sally-t és vele és Amelia-val ő is kimászott az ablakon. Azonban elszakadtak a többiektől, mert amíg ők az erdőbe rohantak, Zoe és Amber az ebédlőbe menekült. A két lány hátrafutott az asztalok mögé, és elbújtak a konyhapult mögött.
- Ryan-ékat nem láttad? - kérdezte Zoe.
- Nem. ... Szerinted Jack-kel mi van? Ugye nem ...
- Biztos nem halt meg.
- Honnan tudod?
- Sehonnan.
- Nélküle esélyünk sincs.
Ezután Amber elővett egy szál cigit, és rágyújtott.
- Te meg mit csinálsz? Azt akarod, hogy meglásson a gyilkos?
- Ugyan már, hisz sötét van. Sötétben nem látszik a füst.
- Mondd, téged ennyire nem érdekel, ha meghalunk?
- Az nem érdekel, ha te halsz meg, én meg tudok vigyázni magamra.
- Azt látom, főleg, hogy már a legelején ráakaszkodtál egy rendőr srácra, aki nyilván az egyik legesélyesebb volt.
- Neked ahhoz semmi közöd, hogy mit miért csinálok.
Ekkor hallották, hogy nyílik az ebédlő ajtaja.
- Szerinted ki az? - suttogta Zoe.
- Az nem számít, csak maradj csendben!
- De lehet, hogy Ryan az.
- Zoe, ez nem ő.
- Miért ne lehetne?
- Mert ... mert ha ő lenne, már megszólalt volna, ha minket keres.
- Mert ha te lennél egyedül, miközben egy pszichopata vadászik rád, te szeretnéd magadra vonni a figyelmét?
- Zoe, ne csináld!
- Nem megyek oda, csak megnézem, hogy ki az - mondta Zoe, majd próbált felállni, hogy kinézzen a pult mögül, de Amber visszarántotta.
- Fejezd be!
- Mi az? Az előbb még nem érdekelt, hogy mi van velem.
- De azt azért nem akarom, hogy engem is megöless.
- Te tudsz vigyázni magadra.
- Ne csináld már!
- De lehet, hogy Ryan az, és minket keres. Nem hagyhatjuk, hogy elmenjen. Nyugi, ha mégsem ő az, akkor sem lát meg. Óvatos leszek.
- Zoe! - szólt rá mégegyszer Amber, de hiába. Zoe felállt, de ekkorra már senkit sem látott.
- Nincs itt senki. Ryan biztosan ki ment. Nem talált minket, ezért kiment.
- Zoe, utána ne menj!
- Csak az ajtóhoz megyek!
- De az sem biztos, hogy ő volt - mondta Amber, de Zoe ekkorra már elindult kifelé. - Jó tökmindegy, de én itt maradok.
Zoe odasétált az ajtóhoz, résnyire nyitotta, majd kinézett rajta. Ekkor viszont egy valaki elkapta hátulról a haját, és a földre rántotta. A fekete csuklyás férfi volt az.
- Basszus. Luke, te vagy az? Luke? Ugye nem akarsz megölni?
A férfi viszont egyre csak közelített a földön levő lányhoz. Most is egy baltát tartott a kezében, de az már véres volt. Zoe felé suhintott vele, de a lány arrébb csúszott, így nem találta el. Ekkor újra felemelte a baltát. Eközben Zoe szemébe nézett. A lány becsukta a szemét, de nem érzett semmit. A halálos ütés késett, nem jött. Majd ismerős hangra nyitotta ki a szemét:
- Remélem pokolra jutsz, rohadék! - kiáltotta Amber, és megpróbált nekiesni a gyilkosnak egy késsel, ami a férfi vállába állt. Amíg ő próbálta kihúzni azt magából, a két lány kirohant az épületből, egyenesen az erdőbe.
- Azt mondtad, hogy ... hogy ... - kezdte Zoe, de a nem tudta egyszerre kifújni magát és beszélni is.
- Igen, magamat is megleptem.
- Köszönöm.
- Ne tedd, leszünk mi még egymásra utalva!
Ahogy egyre beljebb mentek az erdőbe, egyre elveszettebbnek érezték magukat.
- Mikor lesz már vége? - kérdezte Amber.
- Szerinted hány óra lehet? - kérdezett vissza Zoe.
- Fogalmam sincs.
Ekkor egy kisebb tisztásra értek, ahol szörnyű látvány fogadta őket. Megtaláltak mindenkit, aki még órákkal ezelőtt elindult segítségért, persze holtan.
- Úristen, ez meg mi? - akadt ki Zoe, szinte sokkos állapotban.
- Ez a pokol. Nézd csak, itt van mindenki! Paul, Daniel, Ben, és persze Grace, a drága. Csak egy valaki hiányzik. Vajon Luke most merre járhat? Lehet éppen Amelia torkát vágja el valahol.

- Ez rohadtul nem vicces.
Ekkor jött elő az egyik fa mögül Ryan és Sally. A lány csupa vér volt, Ryan-en támaszkodott.
- Jesszusom, ti éltek? - kérdezte Zoe, majd Ryan felé fordult. - Azt hittem, már nem látlak többé. Mi történt veletek? Rajta meg mi ez a rengeteg vér?
- Csak a fele az övé - válaszolt a fiú.
- A .. a fele? ... De ... Hol van Amelia?
- Ő volt a legbátrabb ... de ... őt már ne várd!
- Ryan, mi történt?
- Én akartam ... próbáltam segíteni, de olyan hirtelen volt, és ... és mire odaértem ... mire ... addigra már késő volt.
- Semmi baj. Ryan, nézz rám! Ez nem a te hibád. Én biztos vagyok benne, hogy mindent megtettél.
- Miért vagy benne ilyen biztos?
- Azért, mert ismerlek. Oké? Jól van. Menjünk innen!
- És mégis hova? - kérdezte Amber. - Egyáltalán tudja valaki, hogy merre kell menni?
- Az erdő nem biztonságos, innen ki kell jutnunk - mondta Sally.
- Itt sehol sem biztonságos - vágta rá Amber.
- Alig 200 métert jöttünk a tábor óta, és mégis itt van négy holttest is, akik már órákkal ezelőtt elindultak. És amúgy is, Amelia azt mondta, hogy a gyilkos érkezése előtt szétváltak.
- Úristen, ez ide hordja a hullákat - mondta Zoe, majd egy óriásit sikított, mivel az egyik fáról Naomi holtteste zuhant le, pont a lábai elé. Erre mind összenéztek. Tudták, hogy már csak idő kérdése, hogy a gyilkos elérjen hozzájuk, ezért rohanni kezdtek. Nem tudták, hogy merre mennek, csak futottak az életükért. Egyszercsak újra a tábort pillantották meg maguk előtt.
- Nem, ilyen nincs! - szólalt meg Amber. - Nem is erre futottunk. Vagy igen?
- Fogalmam sincs - mondta Zoe. - Hé, Sally hol van?
Erre egy vérfagyasztó sikoly hallatszott az erdőből. Felismerték a hangot.
- Ez válasz a kérdésedre? - kérdezte Amber.
- A francba.
Ekkor mindannyian újra futni kezdtek, újból az ebédlő felé.
- Már rohadtul kezdem unni, hogy valahogy mindig itt kötünk ki - mondta Amber.
- Hidd el, én sem élvezem - szólalt meg Zoe.
- Most mi legyen? - kérdezte Ryan.
- Menekülni már próbáltunk, - kezdte Amber - többször is, de hiába. Új taktika kell.
- Mégpedig?
- Öljük meg a mocskot!

Horror sztori 6. rész

- Mondjátok, szerintetek van rá esély, hogy ez az egész még mindig a játék része? - kérdezte Ryan.
- Naomi most valahol itt oszlik a közelben. Szerinted? - mondta Amelia.
- Végülis a holtteste nincs meg - mondta Amber. - És a fenti hullákat is egyáltalán megnézte valaki közelről?
- Arra gondolsz, hogy lehet, hogy nem igaziak? -  kérdezte Jack.
- Én megnéztem Naomi-t, és nem volt pulzusa - mondta Amelia. - Luke megölte. Ez biztos.
- Akkor mit csináljunk vele? Reggelig még több óra hossza van, és mindenki fáradt. Itt a telefon, valahol csak van térerő a táborban.
- Nézzük meg a faházaknál?
- Jó, menjünk.
Először a fiúk faházához mentek, majd a lányokéhoz, de hiába. Sehol sem fogtak jelet.
- És most? - kérdezte Amber.
- Menjünk be! Lehet jobb lenne, ha ott várnánk reggelig, mert, ahogy mondtad, mindenki fáradt. Felváltva tudnánd aludni is - mondta Zoe.
- Ez aztán nagy ötlet, - kezdte Amber - mi is lenne velünk a kis zsenink nélkül? Ja, meg itt van a másik nagy horror szakértőnk, - nézett Amelia-ra - aki szerint pedig mindig mozgásban kell maradnunk. Akkor most feküdjünk le aludni, és álmunkban haljunk meg, vagy futkossunk fel-alá éjjel a sötét erdőben?
- Szerintem Zoe-nak igaza van - mondta Ryan. - Senkinek sem ártana, ha felváltva pihennénk egy kicsit. Mást úgysem tudunk tenni.
Végülis a többiek is beleegyeztek ebbe, és bementek a lányok faházába aludni. Először Zoe, Amber, Sally és Amelia aludtak egy órát, majd felváltották az őrködő Jack-et és Ryan-t. Hajnali három körülre már mindenki fent volt.
- Még mennyi idő van még reggelig? - kérdezte Amber.
- Kb. három óra múlva kezd világosodni - mondta Zoe. Ezután egy zörej hallatszott.
- Ez meg mi volt? - kérdezte Amber.
- Nem tudom - mondta Jack, és rögtön az ablakhoz lépett. Kinézett rajta, de nem látott semmit.
- Be van zárva az ajtó? - kérdezte Zoe.
- Igen - válaszolt Ryan.
- És mi van, ha így is bejön?
- Nem tud - mondta a fiú. - Ez a ti házatok, Luke-nak ehhez nincs kulcsa.
- Azért tehetnénk valamit az ajtó elé.
- Oké - szólalt meg Jack. - Hallod, Ryan, húzzuk ide azt a polcot, elég masszívnak tűnik.
A két fiú ezutén megfogta a bútort, és az ajtó elé csúsztatta. Ezután viszont egy újabb nyikorgó hangot hallottak.
- Ez honnan jön? - kérdezte Amber.
- A közelben van - mondta Jack. - Így akar ránkijeszteni. Erre azonban Amelia hirtelen felállt, és az ajtó mellé állt, majd megszólalt:
- A francba! Basszus!
- Neked mi bajod van? - kérdezte Amber.
- Nem érted? Ez egy horror film!
- Igen, kösz az infót, de erre már rájöttünk. Tudod, amikor jelentkeztünk a műsorba, közölték, hogy ez egy horror film.
- De az a lényeg, hogy melyik horror film, és én tudom is!
- Akkor beavatnál minket is?
- Sikoly. ... Figyeljetek, mire épül az összes Sikoly film?
Erre Zoe szemein is rémület lett úrrá:
- Amikor attól félsz, hogy bejut a gyilkos, ő már rég bent van.
- Ezt ugye nem gondoljátok komolyan? - kérdezte ijedten Amber. A lányok hallgattak.
- És mégis hol van?
Amelia csendben körbenézett a szemével, majd megszólalt:
- A szekrényben!
Erre egy fekete ruhás és maszkos férfi ugrott elő a szekrényből, baltával a kezében. Mindenki futni kezdett az ajtó felé, de a torlasz miatt nem tudták kinyitni. Halálfélelem lett úrrá a szobában.

Horror sztori 5. rész

Ahogy Zoe állt a sötét szobában, és várta, hogy az ajtóban látszó baljós árnyék gazdája belépjen a szobába és elragadja őt, egyszercsak ismerős hangot hallott meg:
- Zoe, itt vagy?
- Ryan? Te vagy az?
- Igen.
- Te meg mit keresel itt?
- Bocs, nem akartam rád hozni a frászt, csak féltem, mert egyedül indultál el, ezért utánad jöttem.
- El sem tudod hinni, hogy mennyire örülök neked.
- Megvan a töltő?
- Igen.
- Akkor siessünk vissza!
- Jó - mondta Zoe, és elindult az ajtó felé. Azonban amikor kinyitotta, a sötét csuklyás, maszkos férfi ott állt vele szemben. Vagyis inkább ott tornyosult fölötte. A férfi kezében egy hatalmas kés volt, amivel Zoe felé suhintott, de ekkor Ryan közbelépett. Ellökte Zoe-t az útból, így őt találta el a szúrás.
- Jesszusom, Ryan! - sikított a lány.
- Menj! Siess!
Ekkor Ryan elkapta a férfi kezét, és dulakodni kezdett vele. Zoe kifutott az ajtón, majd kb. 10 méterrel arrább megállt a ház előtt. Csak néhány pillanat telt el, de ő ezt szinte óráknak érezte. Egyszercsak nyílt az ajtó. Zoe már készült, hogy elfusson, de Ryan lépett ki rajta. A fiú felé futott.
- Rohanj! - kiáltotta, majd elkapta Zoe karját, és magával húzta. Futás közben visszanézett a lány, és látta kijönni a sötét alakot a faházból. Magukon kívül rontottak be az ebédlőbe.
- Mi történt? - kérdezte Amber.
- Itt van - csak ennyit tudott kinyögni Zoe. Amber kinézett az ablakon, de ekkorra már nem volt kint senki.
- Hát már nincs itt. A töltő megvan?
- Meg - mondta Zoe, és rögtön rárakta az egyik telefont, majd bekötötte Ryan karját. - Amúgy Sally hol van?
- Már vagy tíz perce elment mosdóba.
- Ti hagytátok egyedül elmenni innen? Amber, ezt mégis hogy gondoltad?
- Hát ... inkább köszönd meg! Küldtünk csalit, hogy te elhozhasd azt a hülye töltőt.
- Gratulálok. Menjünk, keressük meg! És most lehetőleg maradjunk együtt!
Ezután mind az öten elindultak a tábor másik végén lévő faházhoz, ami fürdőszobaként funkcionált. Út közben persze mindenki résen volt, és figyeltek minden bokorra, minden árnyékra. Mikor beléptek az ajtón, rögtön megpillantották Sally-t, aki a földön feküdt, mellette pedig három különböző gyógyszeres doboz volt, mindegyik kinyitva.
- Úristen! - akadt ki Zoe. - Inkább öngyilkos lesz, minthogy megvárja, hogy elkapja a gyilkos.
- Ezt mondjuk meg tudom érteni - mondta Amber.
- Várj, még van szívverése! Gyorsan ültessük fel! Valahogy meg kell hánytatni. Hogy ha valaki megtartja a fejét ...
- Jaj, ennyit kínlódni! - vágott közbe Amber, majd a csap mellől az egyik fogkefe végét ledukta Sally torkán. Sally-ből kijött minden, és magához tért.
- Hogy jutott eszedbe a fogkefe? - nézett Amber-re Zoe.
- 50 cm a derékbőségem, szerinted mégis hogy csináltam?
- Jó, oké, erre inkább nem mondok semmit.
- Sally, te jól vagy? - kérdezte Jack. A lány bólintott. - Akkor menjünk vissza az ebédlőbe!
- Rendben.
Az ebédlő épületben Zoe-nak sikerült bekapcsolnia az egyik mobilt, de nem talált térerőt.
- Itt nincs térerő, semmi.
- Nézd meg arrébb is! - szólt rá Amber.
- Itt járkálok körbe-körbe, de sehol sincs.
- Add ide nekem!
- Most komolyan? Azt hiszed, hogy a te kezedben lesz térerő?
- Már nem azért, de kötve hiszem, higy te jobban értesz hozzá.
- Lányok! - szólt közbe Ryan.
- Mi az?
- A ... a kamrában ... itt ... nincs itt ... Naomi holtteste.
- Hogy mi van? Az lehetetlen - mondta Amber. Hisz, azóta, mióta rátaláltunk itt vagyunk. Végig itt voltunk, amíg ... amíg el nem mentünk Sally-ért.
- Jesszusom. Amíg kimentünk, egy gyilkos járt itt.
- Vagy kettő.
- És ha még mindig itt van? - kérdezte Sally.
- A kamra tele van késsel, meg ... meg ... mi ez? Húsbárd? Szedjünk össze annyi éles és hegyes dolgot, amennyit csak tudunk! - mondta Ryan. Azonban miután felfegyverkeztek, egy különös zajra lettek figyelmesek a bejárati ajtó felől.
- Valaki jön - suttogta Zoe.
- Lányok, ti maradjatok itt! - mondta Jack. - Majd mi elintézzük.
Ezután Jack és Ryan az ajtó mögé álltak, és várták, hogy bejöjjenek. Ahogy az kinyílt, előugtottak egy kisbaltával, de még épphogy meg tudták állítani a lendületet, mert legnagyobb meglepetésükre egy lány lépett be.

- Jesszusom, a francba, ti meg mit csináltok? - hallatszott sikítva.
- Amelia? Hogy kerülsz ide? - kérdezte Jack. Erre előbújt Zoe, Amber és Sally is.
- Ahogy mentünk az erdőben, sikításokat hallottunk, és úgy megijedtünk, hogy mindenki másfelé kezdett el rohanni, én meg elszakadtam a többiektől. Fogalmam sem volt, hogy merre menjek tovább, ezért visszafordultam.
- Na, kinek lett igaza - szólt bele Amber. Erre Amelia pillantásával szinte ölni lehetett volna.
- Jó, nem ez a lényeg - mondta Zoe. - Mi találtunk egy hordozható töltőt, és feltöltöttük vele az egyik mobilt, de itt nincs térerő.
- És a padláson? - kérdezte a lány, aki csak most csöppent bele az itteni eseményekbe, mégis megpróbált minél jobban úrrá lenni rajtuk.
- Ott még nem próbáltuk.
- Akkor menjünk!
- De várj! Amíg nem voltunk itt, a gyilkosok itt jártak, és nem tudjuk, hogy most hol lehetnek, vagy hogy elmentek-e már innen.
- Pedig muszáj lesz segítséget szerezni, mielőtt mindannyian meghalunk. Más ötletem pedig nincs. Fel kell mennünk!
Erre mindenki belátta, hogy ez a legésszerűbb lépés, ezért elindultak fel a lépcsőn. A padláson korom sötét volt, lámpakapcsolót pedig nem találtak, ezért Zoe a telefonnal világított.
- Ne! Itt sincs térerő - mondta. - Uh, mi ez a földön? Ez vér?
- Szuper, meglett Naomi. Újra - mondta Amber.
- Ööö ... Amber, ez nem Naomi.
Ekkor mindenki odagyűlt Zoe mellé. Paul két maszkos segédje feküdt a földön. Már egyik sem élt.
- Akkor ki üldözött minket eddig? - kérdezte Ryan.
- Gyorsan, tűnjünk el innen! - mondta Jack, és elindultak mind a lépcső felé. Odalent mindenki próbált úrrá lenni magán, de nem tudtak kikerülni a sokkos állapotból.
- Valaki megölt három embert, és itt járkál a táborban. Szerintetek ... - kezdett bele Ryan.
- Arra gondolsz, hogy köztünk van-e? - kérdezte Amelia.
- Köztünk? - nézett fel Zoe is.
- Mégis miért ne lehetne?
- Tudod mit, igazad van - mondta Amber. - Mégis merre is jártál eddig pontosan? Mert ugye elég gyanús, hogy éppen azután tűnsz fel, miután eltűnik egy holttest, és ide kerül két újabb. Ja, és mióta itt vagy, azóta sehol sincs egyetlen pszichopata gyilkos sem.
- Igen? Engem gyanusítassz? És amúgy merre is járt a fiúkád tegnap éjszaka? Tudod, a vihar alatt, amikor rejtályes módon az összes kamera kikapcsolt?
- Mi? Jack? Most miről beszél?
- Sokáig fent voltam, és láttam, ahogy kimegy a faházból, az erdő felé.
- Jack, ez igaz?
- Igen, de nem azért, amiért gondolod.
- Akkor mégis miért?
- Csak körbe akartam nézni az erdőben. Megjelöltem néhány fát, hogy ha újra bevisznek minket, már jobban eligazodjak.
- És ezt higgyük is el? - kérdezte Amelia.
- Amber, te tudod, hogy én nem bántanék senkit.
- Mert egy gyilkos vajon mit mondana? - szólt közbe Ryan.
- Igen? - akadt ki rá Jack. - És mi van veled és Zoe-val? Elméletileg rátok támadt a gyilkos az egyik faházban, de rajtatok kívül nem látta senki sem.
- És szerintem karon szúrtam saját magam?
- Aki hidegvérrel megöl három embert is, annak ez a legkevesebb.
- Hát gratulálok, ezt aztán jól levezetted. Ennyi erővel mondhatnád azt is, hogy egy pszichopatának az öngyilkosság sem okoz gondot - nézett Sally-re.
- Tényleg, - mondta Amelia - amikor fát gyűjtöttünk az erdőben, egyedül Sally volt az, aki egyedül ment, így senki sem látta, hogy ő mit csinált. Akár egy döglött szarvast is a tábor közepére húzhatott.
- És amikor ránk támadt a gyilkos, - kezdett bele Ryan - egyedül Sally volt az, akiről senki semmit nem tudott, ő volt az, aki megint teljesen egyedül elment innen.
- Jó, tudjátok mit, ha szerintetek én vagyok a gyilkos, öljetek meg!
- Nem! - kiáltott fel Zoe. - Fejezzétek be! Semmi értelme sincs egymást gyanusítgatni. Mi majdnem végig együtt voltunk. Amúgy is, nem gondoljátok, hogy a gyilkos azokkal van, akik elindultak Paul-lal?
- Ebben van valami - mondta Amber. - Azok között van, akik elindultak lefelé. De ki az? Halljátok, nem volt valaki, akiről nem tudjátok, hogy hol volt, amikor a szarvas a tábor közepére került? Valaki, aki eltűnt egy időre.
- Naomi egy pár percre eltűnt, de gondolom ez nem számít - mondta Zoe.

- De volt valaki, aki elég sok időre eltűnt - szólalt meg Amelia. - Én Ben-nel és Luke-kal voltam, de különválltunk, és Luke vagy tizenöt percig nem került elő.
- Luke? - kérdezte Jack. - Az a kis hiperaktív hülyegyerek? Aki első nap megijedt egy póktól? Biztos vagy benne? Ben-ről még elhinném, de Luke ...
- Igen, ő volt.
- Ha belegondoltok, - kezdte Amber - tudja bárki is, hogy hol volt, amikor mi Ben-nel a gyilkos után eredtünk az erdőbe? Miután meggyilkolták Naomi-t.
- Velem nem - mondta Amelia.
- És most ott kószál valahol az erdőben, miközben Paul-ra, Ben-re, meg a többiekre vadászik - mondta Zoe.
- És miránk.

Horror sztori 4. rész

Amíg a táborlakók próbáltak megbirkózni az áram hiányával, a hegy alján levő stáb észrevette, hogy nem jön jel a kamerákból. Két fiatal srác ült a monitor mögött, de amint elhatározták, hogy felmennek megnézni, hogy mi történt, megérkezett a műsorvezető Paul is.
- Valami baj van, fiúk?
- Egyik kamerából sem érkezik jel odaföntről.
- Ez hogy lehetséges?
- Nem tudjuk, de most indulunk megnézni.
- Ne, hangyjátok csak! Éppen oda indulok. Felmegyek kocsival, és majd leszólok nektek, hogy mi a helyzet.
- Rendben, okés.

Eközben a versenyzők tábortüzet raktak odafent, és leültek köré.
- Amúgy szerintetek honnan jött az idei helyszín? - kérdezte Luke. - Én hallottam valamit erről a helyről, de nem vagyok biztos benne, hogy igaz.
- Pedig az - mondta Amelia.
- Ti meg miről beszéltek? - szólt közbe Daniel.
- Hát nem tudod? - kérdezett vissza Amelia. - 15 évvel ezelőtt megöltek itt egy családot.
- Hogy mi? Amelia, ugye nem ... - akadt ki Grace.
- De igen, így volt - folytatta a lány. - Egy auguszgusi napon érkeztek ide, anya, apa, és a három gyerek. Nem ők nyaraltak itt egyedül akkor. Sokan voltak még, de másnak nem esett baja. Azonban a Worner családot egyik éjjel, miközben a sátrukban aludtak, brutálisan meggyilkolták. Rejtély volt az egész, mivel körüs-körül emberek vették körül őket, de senki sem látott vagy hallott semmit sem. Reggel csak a sátorból szivárgó vérre lettek figyelmesek. Mikor benéztek, vérbefagyva találtak rájuk. Legalábbis négyőjükre. Ugyanis a család legkisebb tagja, a hatéves kisfiuk eltűnt, és azóta sem lett meg. Ahogy a gyilkos sem. Sokak szerint az elkövető, avagy elkövetők vitték magukkal, mások szerint a gyerek úgy megijedt, hogy elmenekült az erdőbe, és azóta is ott bujkál. Persze a kempinget rögtön bezárták az eset után, és senki sem járt itt azóta ... mostanáig.
- Na persze, ezzel akarod ránk hozni a frászt, de közlöm veled, hogy nem sikerül - vágta rá Grace.
- Az igazság az, - kezdett bele Zoe - hogy ezt a sztorit már én is hallottam. Pontosabban olvastam róla. Ez megtörtént eset. De persze a műsor előtt tüzetesen átkutatták a tábort és az erdőt, és nem találtak sehol semmit. A történtek után pedig már eltelt 15 év. Ez nem kevés idő.
- Szuper - mondta Grace. - És ezt Amelia-nak is akkor kell elmesélnie, amikor elmegy az áram, és egész este sötétben leszünk.
- Jaj, ne rinyálj már! - szólt rá Amelia, amire Grace csak egy hideg, megvető pillantással válaszolt.
Ahogy telt az idő, kezdtek elszállingózni az emberek a tűztől. Nemsokára már csak Amber, Jack, Zoe, Ryan és Ben maradt ott. Jack és Amber leginkább egymással voltak elfoglalva, Ben a tüzet rakta, Zoe és Ryan pedig a nap eseményeiről beszélgettek. Azonban egyszercsak egy furcsa neszt hallottak meg az erdő felől, és egy fekete alakot pillantottak meg az egyik fa mögött. Mindenki hátán végigfutott a hideg, és felpattantak a helyükről. Ezalól kivétel Ben volt, aki rekflex-szerűen, gondolkodás nélkül elkezdett rohanni a rémalak felé, aki erre nem számítva menekülésbe kezdett. Jack Ben után ordított:
- Ben, te meg mit csinálsz?!
- Elkapom!! - ordított vissza a fiú, aki még mindig úgy futott, mintha puskából lőtték volna ki, majd el is tűnt a fák mögött. Jack ezután a többielhez fordult:
- Ez nem normális. Ez idióta - mondta, majd ő is futni kezdett a fák felé.
- Jack, mit akarsz? - kiáltott utána Amber.
- Utánamegyek, nehogy még valami baja legyen egyedül a hülyének.
- De várj, ez veszélyes! - mondta Amber, majd ő is utánuk eredt. Zoe és Ryan összenéztek, majd se szó, se beszéd, ők is futni kezdtek az erdőbe a többiek után. Még Amber-t és Jack-et látták maguk előtt, de Ben-nek mintha nyoma veszett volna. Egyszercsak beérték Amber-t, és Jack-et, akik megálltak, mert ők sem tudták, hogy hol keressék a fiút. Sétálva indultak tovább, egyre beljebb az erdőbe, míg szembe nem jött velük Ben, kicsit kábán, mintha azt sem tudná, hogy hol van.
- Veled meg mi történt? - kérdezte Jack.
- Egy ideig még láttam a maszkos ürgét, de aztán eltűnt. Én meg csak ... csak ... csak kerestem, meg kerestem, és egystercsak valami kemény fejbe vágott. Innen hátulról.

- Ilyet tehetnek a játékban? - nézett értetlenül Zoe.
- Ez a bolond biztos rá hozta a frászt még a ijesztgetőkre is - mondta Amber.
- Oké, inkább induljunk vissza! - szólalt meg Jack. Azonban amint visszaértek, szörnyű sikítozásra lettek figyelmesek, ami az ebédlő felől jött. Odasiettek megnézni, hogy mi a baj, de a bejáratnál útjukat állta Amelia és Grace.
- Nem mehettek be! - mondták. - Legfőbbképp Zoe nem.
- Mégis miért nem? - kérdezte a lány. Amber, és a többiek is ugyanolyan zavartan néztek.
- Mert nem - mondta Amelia. - Történt valami ... egyfajta baleset, ha lehet annak mondani, a lényeg az, hogy ezt most nem kellene látnod.
- Baleset? - Kérdezett vissza Zoe. - Milyen baleset? És én miért nem láthatom? Ugye nem Naomi-val van baj?
Erre mély hallgatás volt a válasz. Ebből Zoe rögtön tudta, hogy a barátnője van odabent,  csak azzal nem volt tisztában, hogy milyen állapotban. A tiltás ellenére berontott az étkezőbe, ahol először nem látott semmit. Ezután meglátta, hogy Luke és Daniel a konyhában állnak. Odasietett, de mikor odaért, azt kívánta, bár ne tette volna. A látvány, ami elé tárult, felfoghatatlan volt. Csak egy keserves sikítás jött ki a torkán. Erre berohantak a többiek is az ajtóból. Őket is lesújtotta a látvány.
- Amelia, ez ... ez meg mégis hogy történt? - szólalt meg nagy nehezen Amber, de a láy nem válaszolt. Mindenki csak szótlanul állt, és nézett. Nézték Naomi-t, amint ott fekszik a földön mozdulatlanul, csupa vérben.
- Ugye él még? - törte meg a csendet Zoe. Amelia a fejét rázta.
- De mi történt? - kezdett el kiabálni a lány. - Mégis ki talált rá?
- Sally látta meg először és ő szólt nekünk - mondta Luke.
- Valószínűleg felállt a székre, hogy levegyen valamit a felső polcról, a hűtőből, de megcsúszhatott, és amikor leesett, betörte a fejét - mesélte Amelia. - Ez úgy háromnegyed órával ezelőtt történhetett.
- Ezt meg mégis honnan veszed?
- Apám orvos. Tudok pár dolgot.
Zoe erre nem mondott semmi, csak szótlanul kiment a levegőre. Ryan utánasietett.
- Jól vagy?
- Nem - válaszolt a lány.
- Jogos, hülye kérdés volt. Most mégis mit csináljunk? A telefonjainkat elvették, a kamerák pedig vagy működnek, vagy nem. Erre gondolniuk kellett volna a szervezőknek. Egy ember meghalt, és még mentőt sem tudunk hívni hozzá. Ez borzalmas. A műsort is ezért biztos, hogy beperelik, de meg is érdemli, és ...
- Ryan! - vágott közbe Zoe.
- Mondd!
- Ez nem baleset volt.
- Ez meg hogy érted?
- Ezt valaki balesetnek akarja beállítani, de nem baleset volt.
- Ezt ... ezt mégis miből gondolod?
- Ott feküdt a hűtő előtt, vérző fejjel, egy eldőlt székkel mellette, a hűtőajtó tárva nyitva ... nem gondolod, hogy ez túlságosan is elrendezett?
- Nem. Miért lenne az?
- Na jó, mindegy. De akkor is, a felső két polcon csak tejtermékek vannak, tej, joghurt, meg ilyenek, Naomi pedig laktózérzékeny.
- Ez biztos?
- Száz százalék. Pont tegnap mondta.
- Oké, ez már tényleg furcsa. Szóljunk valakinek?
- Nem tudom, hogy jó ötlet-e.
- És mit szólnál Amber-höz és Jack-hez? Ők velünk voltak a tűznél, aztán meg az erdőben. Egyikük sem tehette.
- Hát ... jó, rendben.
Eközben egyre többen jöttek ki az épület elé, mert már senki sem bírta nézni a sok vért. Daniel pedig inkább elment a faházába. Azonban egyszercsak mindenki egy autó hangjára lett figyelmes. Paul állt meg pont az ebédlő előtt. Mindannyian odagyűltek köré.
- Hát ti meg hogyhogy mind itt vagytok? - nézett rájuk a műsorvezető.
- Paul, nagy baj van - kezdett bele Luke.
- Mégis milyen baj?
- Naomi leesett egy székről ... a konyhában.
- És megsérült?
- Meghalt.
- Mi? Nem, az nem lehet. Vigyetek oda, gyorsan!
Csakhogy amint beléptek a konyhába, Naomi már nem volt ott.
- Mi? Nem! Ez nem lehet! - akadt ki Amelia. - Mégis hivá tűnt a hulla?
- Amelia, ugye ez nem valami hülye vicc? - kérdezte Paul.
- Vicc? Ez neked egy vicc? Hát ez minden, csak nem vicces. Még a vér is eltűnt a földről. Ebben a te kezed van?
- Mégis hogy lenne? Csak most jöttem.
- Ki tudja, hogy nem jártál-e itt hamarabb is, amíg a faházakban voltunk. Vagy a kis segítőid a fekete maszkban.

- Amelia, ezt te sem gondolod komolyan.
- Te beteg vagy, Paul, egy pszichopata.
- Nem igaz.
- Akkor mégis ki más lett volna? A kamerákon keresztül csak te látod, hogy mikor mit történik, hogy ki hol van.
- A kamerák nem is működnek.
- Persze, én is ezt mondanám.
- Amelia, ha itt valaki tényleg meghalt, akkor azt nekem jelentenem kell.
- Nem, nem mész te sehova - mondta a lány és Luke-ra és Ben-re nézett, akik betuszkolták Paul-t a kamrába, majd rázárták az ajtót. Ezután kimentek a többiekhez az épület elé.
- Na mi van? - kérdezte Amber. - Hallottuk a kiabálást.
- Naomi eltűnt.
- Hogyhogy eltűnt?
- Nincs meg. Nincs ott, ahol hagytuk.
- De hogy tűnhetett el? - kérdezte Amber. - Egy hulla nem mozog.
- Igen, és nyilván nem is magától ment el.
- Na ne mondd, ki gondolta volna!!
- Paul volt, ő tette. Nem tudom, hogy hogyan, de kijátszott minket. Gondolom ő és a stáb próbálják eltüntetni a nyomokat, miután Naomi-t baleset érte, ezért ...
- Nem volt itt semmiféle baleset - vágott közbe Ryan. - Zoe, mondd el nekik is!
- Mégis mit kéne, hogy elmondjon? - kérdezte Amber.
- Csak ... azt, hogy ... a hűtò felső polcain csak tejtermékek vannak, de Naomi laktózérzékeny, ő nem ehet ilyeneket, és alulról látszik, hogy mi van a polcon. Akkor is látja, ha nem éri fel. Biztos, hogy nem akart levenni semmit sem onnan.
- Szuper, hát ez nagyon jó, és mégis mikor akartál szólni erről nekünk? - kérdezte Grace.
- Ne, hagyd! - szólt rá Amelia. - Nem bízik bennünk, és ebben igaza is van. A helyében én sem tenném. Ez is egyfajta túlélési tipp.
- Remek, most már csak azt kellen kitalálnunk, hogy a nagy bizalmatlanság közepette mit tegyünk, ugyanis totál el vagyunk zárva a külvilágtól! - szólt közbe Amber. - Paul végülis most hol van?
- Bezártuk a kamrába - válaszolt a lány. Ekkor érkezett meg Daniel is, aki időközben visszajött a faházából.
- Te meg hol voltál? - kérdezte Amelia.
- Csal átöltöztem.
- Átöltöztél? Mégis minek?
- Véres lett a ruhám Naomi-tól.
- Hogy? Hozzá sem értél?
- Dehogynem. Jó, először nagyon megrázott a látvány, de aztán úgy döntöttem, hogy inkább feltörlöm azt a sok vért, mielőtt mégjobban szétfolyik.
- Te törölted fel a vért?
- Igen, meg Naomit is arrébb tettem, hogy ne heverjen ott a konyha közepén. Már nem bírtam nézni.
- Jesszusom, Daniel! És mégis hova vitted a testét?
- A kamrába.
- Basszus - csattant fel Naomi, és Ben-nel és Luke-kal elindultak vissza a kamra felé. A többiek követték őket. Kinyitották a zárt az ajtón, ami mögül Paul azonnal kiviharzott.
- Ti ... ti összezártatok egy hullával!
- Oké, most jogosan vagy dühös, de ez egy iszonyatosan nagy félreértés volt - magyarázkodott a lány.
- Egy félreértés?
- Hát ... igen. Bocsi.
- Ja, hogy úgy, akkor minden más. De most komolyan, hogy gondoltad ezt?
- Mondom, hogy sajnálom.
- És szerinted ettől minden rendben van?
- Nem ... de te mit tettél volna a helyemben?
- Jó, oké, felejtsük el!
- Tényleg?
- Nem, de most mondhatok mást? Hogy került ide a holttest?
- Daniel.
- Daniel? Daniel egyáltalán hozzá mert érni? Ő lett volna az utolsó, akiből kinézem.
- Jó, tökmindegy, Paul, inkább azt mondd, hogy mit csináljunk!
- Letelefonálok a stábnak - mondta Paul, és a zsebébe nyúlt - A francba! Ilyen nincs.
- Mi van? - kérdezte Amber.
- Lenthagytam a mobilomat.
- Veled sem vagyunk kisegítve.
- Jó, de itt a kocsim. Visszamegyek, és felhívom a rendőrséget - mondta, és az autóhoz sietett. Azonban amikor próbálta beindítani, az nem indult.
- Paul, most mi történik? - kérdezte Grace.
- Valami baj van.
- Na ne mondd!
Ekkor Paul kiszállt, és felemelte a motorháztetőt.
- Valaki gallyravágta a motort.
- Amikor jöttél, akkor még jó volt? - szólalt meg újra Grace.
- A francba is, Grace, hát szerinted hogy jöttem fel ide?
- Paul! - forsult felé Zoe. - A mi mobiljaink hol vannak?

- A ti ... ja igen, a mobilok ... azok itt vannak az ebedlő mögött a sufniban - mondta Paul, és elindult a kis épület felé. Elővett egy hatalmas kulcscsomót a zsebéből, és kinyitotta vele az ajtón levő lakatot. Ezután levett az egyik polcról egy kartondobozt, ami tele volt a versenyzők telefonjaival. Azonban egyiket sem tudták bekapcsolni.
- Szuper, - szólalt meg Amber - öt nap alatt teljesen lemerült mindegyik. Áram pedig nincs, hogy feltölthessük őket.
- Nem lesz baj, - mondta rá Paul, - majd ... majd lemegyek gyalog.
- Várj! - szólt utána Amelia. - Veled megyek.
- Ne, maradj inkább itt!
- Nem!
- Nem bízol bennem?
- Nem erről van szó, de egyébként nem. De Paul, meglehet, sőt én is egyre valószínűbbnek tartom, hogy te sem tudod, hogy mi folyik itt, de itt megöltek valakit. Mind tudjuk, hogy ez nem baleset volt, és mind tudjuk azt is, hogy kik tették. A két csuklyás pszichopatának eldurrant az agya, és egy igazi horror sztorit akarnak csinálni a műsorból. És azt is számításba kell vennünk, hogy még mindig itt vannak, ki tudja, hogy nem éppen most is minket néznek-e valahonnan. Én nem maradok itt köztük. Sőt, senkinek sem kéne.
- Én nem fogok egy sötét erdőben csatangolni - szólalt meg Amer. - Már elkezdett beesteledni, gyalog pedig több, mint egy óra lefelé az út. Ez az, ami veszélyes. Amúgy is, ők ketten vannak, mi meg tizenegyen. Esélyük sincs, így nem fognak megtámadni, ha együtt maradunk. Éjszakára bezárkózunk az egyik faházba, és majd reggel pedig elmegyünk innen.
- Amber, ez minden horror film alapja: Akik nincsenek mozgásban, azokat egyenként levadásszák. Én pedig ezt nem várom meg.
- Mi is veled megyünk - mondta Ben és Luke.
- Én is - mondta Grace.
- Grace, te meg mit csinálsz? - kérdezte Amber?
- Én nem maradok itt veletek. Nem akarok meghalni, és nem is fogok.
- Tudod mit, jó, menjél csak. Mert te aztán nem fogsz félni éjjel az erdőben, ahol igazi gyilkosok akarnak elkapni, azok után, hogy már a legelső próbánál fényes nappal megijedtél a semmitől.
- Amber, te csak maradj nyugodtan, téged úgysem vár otthon senki.
- A ... te ... jobb is, ha mész, mert nagyobb biztonságban vagy egy pszichopatával, mint mellettem.
- Én azt hittem, a kettő ugyanaz.
Erre Amber szeme szinte szikrákat szórt, ezért Jack közbevágott, mielőtt még jobban elfajult volna a helyzet:
- Én itt maradok.
- Én is maradok - mondta Zoe.
- Csatlakozom - vágta rá Ryan is.
- Na és veletek mi van? - kérdezte Amelia, miközben Sally-re és Daniel-re nézett.
- Én megyek - mondta Daniel.
- És te? - kérdezte Sally-től, de a lány csak a fejét rázta.
Ezután Paul, Amelia, Ben, Luke, Grace és Daniel elindultak lefelé segítségért. Közben Amber, Jack, Zoe, Ryan és Sally az ebédlőben maradt. Egyszercsak Zoe megszólalt.
- Figyeljetek, ha jól emlékszem Naomi-nak mintha lenne hordozható telefontöltője.
- Komolyan? - fordult felé Amber.
- Szerintem azt láttam nála, amikor pakoltunk ki. Elmegyek érte - mondta, és elindult a faházuk felé. Amikor belépett, elkezdett keresgélni a barátnője holmijai között, és csakhamar meg is találta a töltőt. Azonban amikor éppen indult volna kifelé, egy különös zajra lett figyelmes. Megállt egyhelyben, hogy jobban hallhassa, hogy mi az. Lépteket hallott. Lépteket, amik egyre közeledtek felé, majd megálltak az ajtó másik oldalán. Egyszercsak lenyomódott a kilincs, és elkezdett kinyílni az ajtó. Zoe-nak még a lélegzete is elállt.

Horror sztori 3. rész

A harmadik napon a lányok szintén nem aludhattak sokáig. Még sötét volt odakint, amikor valami furcsa zajra ébredtek.
- Mi volt ez? - kérdezte Grace.
- Nem tudom, kintről jött - válaszolt Zoe.
- Valaki van odakint? - aggodalmaskodott újra Grace. Erre már Amelia sem tudta megállni, hogy ne szóljon közbe:
- Mivel ez egy horror tábor, nyilván számíthatsz rá, hogy ijesztgetni fognak. Kíváncsiak a reakcióidra. Vagy szerinted miért van itt ez a sok kamera körülötted?
Grace úgy döntött, hogy ezt nem hagyja szó nélkül.
- Arra kíváncsiak, hogy mit kezdek a helyzettel? Hát jó. Majd én megmutatom, mit csinálok. Azt hiszik, hogy megijedek? Hát nem, nagyot tévednek. Én nem ijedek meg ennyitől. Sőt ...
Miközben Grace továbbta is azt fejtegette, hogy mennyire bátor, az egyik szekrény aljából előkeresett egy elemlámpát és az ablakhoz lépett vele. Bekapcsolta, és probált átvilágítani az üvegen, hogy lássa, hogy ki van kint.
- Tessék, fogadjunk, hogy fényben már nem olyan vicces az egész - mondta. - Így már nem ijesztő, vagy miért nem bújik elő senki? Vagy most ők ijedtek meg tőlem? Mert ugyebár kint korom sötét van, idebent meg itt az elemlámpa. Erre fogadjunk, hogy senki sem számíto ... ÁÁÁÁÁ, ÚRISTEN!!! ÚRISTEN!!! ÚRISTEN!!! - kezdett el sikítozni, mivel épp a mondat közepén járt, mikor egy fekete csuklyás alak ugrott elő az ablakban. Majd el is tűnt odakint újra.
- Te idióta - szólalt meg Amelia újra. - Még soha az életben nem láttál horror filmet?
- Mi bajod van? - kérdezett vissza a lány.
- Alapszabály, hogy egy horror filmben nem mész oda a sötét ablakhoz, hogy kinézz rajta. Ennél már csak az lenne nagyobb hülyeség, ha fognád magad, és kimennél körülnézni az éjszaka közepén, teljesen egyedül, hogy mi volt az a zaj.
- Jó oké, én ezt nem tudtam.
- Akkor meg mit keresel itt ebben a műsorban? Esélytelen, hogy megnyerd.
- Tudom, de én csak ... csak szerepelni akartam benne, ezért apu elintézte, hogy bekerüljek.
- Ezt nem mondhatod komolyan.
- Nem gondoltam át, oké?
- Nem, ez a legkevésbé sem oké.
- Jó, tökmindegy, a legközelebbi feladaton úgyis elbukom és hazamegyek.
Erre már senki sem mondott semmit. Újra Grace hangja törte meg a kínos csendet.
- De szerintetek a maszkos férfi az ablakból hova lett?
- Biztos benéz a fiúkhoz is.

Reggel újra kész reggeli fogadta a táborlakókat, de aztán hiába vártak Paul-ra, ő nem jött. És senki más sem. Az egész nap így telt. A negyedik napon ugyanez történt. Senki sehol. Amelia azt mondta, hogy ez egy tipikus horror film klisé, direkt váratják őket, hogy ne számítsanak az ijesztésre, addig pedig a saját elméjük paráztatja őket. Közben Amber és Jack egyre közelebb került egymáshoz, amit a ficsúr Daniel nem nézett jó szemmel. Daniel a magamutogatásán kívül csak egy dologgal törődött, az pedig a győzelem volt. Ezt pedig0 csak a szövtségén keresztül érhette el. Éppen eléggé bosszantotta, hogy Amelia miatt elvesztette Ben-t és Luke-ot, majd kiesett Ethan, nem akarta, hogy elálljon mellőle a csapata legerősebb tagja is. Rajta kívül már csak Ryan volt, aki képes volt napi 23 órát végigaludni, es a maradék egy órában is félálomban volt, mint egy zombi. Ráadásul nem hogy a győzelem, még a feladatok sem különösebben érdekelték. A lányoknál Zoe és Naomi mindenben együttműködtek, Grace pedig Amber-ön, és Jack-en csüngött. Egyedül Sally volt, aki még mindig egyedül volt az egész játék alatt.

Az ötődik napon a táborlakók hatalmas viharra ébredtek. Zuhogott az eső, retteneteseket villámlott és dörgött, és akkora szél tombolt, hogy a süvítése szinte elnyomta az esőkopogást. A zivatar már hajnalban elkezdődött, de még délután kettőkor is tartott. Addigra viszont az áram is elment. A fiúk dél körül átmentek az ebédlőbe keresni valami ennivalót. Jack, Ben és Luke vittek át a lányoknak is, akik ki sem bújtak a faházból. Azonban délután, mikor már véget ért a vihar, mindenki összegyűlt a faházak elé.
- Nálatok sincs áram még mindig? - kérdezte Amber a fiúktól.
- Nem, nincs - válaszolt Jack. - Szerintetek meg fogják csinálni estig?
- Remélem - mondta Amber. - Nekem szülségem van rá.
- Hát nem értitek? - vágott közbe Amelia. - Elmegy az áram ... egy horror táborban. Ez nyilván a játék része, ezzel akarnak ránk ijeszteni.
- És ők irányítják a vihart is vagy mi? - kérdezte Daniel.
- A vihar az kapóra jött nekik, de már biztos tudtak róla az előrejelzésből. Csak nekünk telefonunk meg netünk, nekik van.
- És Amelia, mi van a kamerákkal, amik minket vesznek? Azok működnek? - kérdezte Zoe.
- Szerintem biztosan. Ha nem működnének, akkor már tényleg biztos, hogy feljöttek volna a táborba megcsinálni. Azt észrevennék, hogy nincs jel.
- Jó, akkor most mit csináljunk? - kérdezte Naomi.
- Szedjünk fát az erdőben! Este sötét van, és valamivel világítani kell. Még van pár óra sötétedésig.
- Okés. És hogy menjünk? Váljunk szét? - kérdezte Jack.
- Igen, úgy gyorsabb, de senki se menjen egyedül! - monta Amelia. - Legalábbis, ha nem akarja, hogy elkapják.
- Amber, mehetek veled? - kérdezte Grace.
- Jó, gyere! - válaszolt a lány.
- Elkísérlek titeket - mondta Jack.
- Mi menjünk így hárman! - fordult Amelia Ben-hez és Luke-hoz.
- Ryan, mi együtt megyünk - szólalt meg Daniel.
Közben Zoe is Naomi-hoz lépett:
- Hallod, szerinted ne kérdezzük meg Sally-t, hogy jön-e velünk?
- Ne, hagyjad őt! Fura az a csaj.
- De nekünk is több esélyünk lenne, ha hárman mennénk.
- Vele hiába lennénk hárman. Ne, Zoe, hagyjad! Amúgy is, valakinek ki kell esnie.
- Jó, oké.
Ezután mindenki az erdőbe ment. Azonban egy fél órán belül már kezdtek is visszajönni a versenyzők. Arra viszont egyikük sem számított, amit ott találtak. A tábor közepén egy halott szarvas volt az oszlopra kötve, vérbe fagyva, hatalmas vértócsával körülötte.
- Jésszusom, ez ... ez ... ez meg ... mi a? - akadt el a szava Luke-nak.
- Ez meg hogy került ide? Hisz nem járt itt senki, ugye? - szólalt meg Daniel.
- Nem, nem járt. Azt hallottuk volna, ha jön egy autó. Vagy nem? Mondjuk mi elég sokáig mentünk az erdőben - mondta Jack, majd Amelia-hoz fordult. - Szerinted mi ez, miért van itt?
- Miért? Hogy ránk hozza a frászt. Mi mást keresne itt?
- Ez nagyon beteg. Ki talál ki ilyet? - kérdezte Grace.
- A játéknak az a neve, hogy ,,te meddig élnéd túl egy horror filmben?". Aki nem bírja, az ne jelentkezzen! - zárta le Amelia, majd mindenki elvonult a dolgára. Egyedül Zoe és Ryan maradt ott.
- Szerintem ez már nem a játék része - mondta a lany.
- Szerintem sem.

Horror sztori 2. rész

Másnap már hajnalban elindultak az események. Fél ötkor a fiúk hatalmas sikoltozásra keltek fel. Kint még sötét volt, ezért a többségük úgy döntött, hogy inkább nem megy ki. Azonban Jack és Ben átsietett a másik faházba megnézni, hogy mi történt. Viszont ahogy berontottak, az összes lány hirtelen felugrott, és újabb sikítás tört elő.
- Nyugalom, csak mi vagyunk. Jack és Ben.
- Ti normálisak vagytok? - akadt ki Grace. - Mit kerestek itt?
- Csak azt akartuk megkérdezni, hogy miért sikítottatok.
- Azért, mert betörtetek a szobánkba az éjszaka közepén.
- Nem most, hanem az előbb - mondta Ben.
- Az előbb? Az előbb mi nem sikítottunk.
- De igen, mind hallottuk.
- Akkor sem mi voltunk.
- Akkor ki?
- Ez már a játék része - szólt közbe Amelia. - Nem igaz, hogy nem jöttök rá. Senkinek sincs baja.
- Attól még iszonyú rendes volt tőletek, hogy átjöttetek - mondta Amber, miközben le sem vette a szemét az amúgy is rendőrként dolgozó Jack-ről.
- Mondhatnám, hogy megszokás, de igazából kíváncsi voltam, hogy nem történt-e baj veletek.
- Elmegyek az étkező épületbe, keresek valami innivalót. Nem kísérnél el? - kérdezte Amber.
- De, persze - válaszolt Jack, és kimentek a faházból. Ennek látványára a többiek összenéztek. Senki sem nézte jó szemmel, hogy Amber már a fiúk közül is szövetségest keres. Kivéve Grace-t, aki szegény azt sem tudta, gogy hol van így hajnalban.
Reggel friss reggeli várta a versenyzőket az ebédlőben, ami a két faházzal szemben volt, körülbelül 50 méternyire tőlük. A konyha közepén egy nagy kondér zabkása volt kirakva. Először Amber és Jack ért oda, akik az épület előtt futottak egymásba, és rögtön szóba elegyedtek.
- Szedj csak először! - ajánlotta fel Jack.
- Köszi - mosolygott vissza Amber. Azonban amint a lány belesüllyesztette a szedőkanalat, valami furcsát pillantott meg az edényben. Kiemelte a kanalat, amiről két szempár nézett vissza rá.
- Jesszusom, egy kígyó!!! - sikoltott fel, és közben elhajította azt. - Milyen beteg ember képes kígyót tenni a reggeleibe? Ez nem ijesztő, hanem gusztustalan, és veszélyes.
- De ugye nincs bajod? - kérdezte Jack.
- Ugyan mitől lenne - szólt közbe Amelia. - Ez nem kígyó, csak egy sikló.
- És? - kérdezte Amber.
- És ... ennek nincs mérge, amivel veszélyt jelentene az emberre. Sőt, szerencsétlen jobban megijedt tőled, mint te tőle.
- Jaj, szegény nyálkás hüllő, hogy oda ne rohanjak.
- Nem is nyálkás. Fogtál már te siklót?
- Mégis miért fogtam volna?
- Jó, oké, inkább nézzük meg, hogy van-e valami más kaja még hátul!
- Rendben, de bármi legyen is az, most tuti, hogy nem én szedek először. Jössz, Jack?
- Igen.
Reggeli után megérkezett Paul is, de nem avatta be a versenyzőket abba, hogy mi az első feladat, meglepetésnek szánta. Azonban beterelte őket a kisbuszba, és felvitte a hegy tetejére. Csak ott mondta el, hogy pontosan mit is kell tenniük.
- Egyesével fogunk titeket leküldeni a hegyről, az erdőn át, nektek pedig vissza kell találnotok a táborba. Ez persze nem lesz ilyen egyszerű, mert két személy is a segítségemre lesz, hogy megakadályozzon titeket ebben. Ők itt Will és Steve, de ne fáradjatok azzal, hogy megjegyzitek az arcukat, hisz úgysem fogjátok sokszor látni. Ők nem csak ma, hanem az elkövetkező két hétben végig velünk lesznek, különböző álarcokban. Most pedig rajtuk kívül még egy időkorlát is nehezíteni fogja a dolgotokat. 25 perc alatt kell teljesítenetek a feladatot. Azt pedig fontos megjegyeznetek, hogy ma is, és ezután is mindig a leggyengébb versenyző haza kell, hogy menjen. Most pedig sorsolással fogom eldönteni a sorrendet.
Az első név, amit Paul kihúzott, a Sally-é volt. Amint a lány elindult lefelé, Naomi rögtön róla kezdett beszélni Zoe-nak.
- Hallod, szerintem ez a csaj esik ki legelőször. Nagyon bizar, ahogy kinéz, és ahogy viselkedik. Senkihez sem megy oda, senkivel sem beszél, és azért azt lássuk be, hogy Amber-nek, ha másban nem is, abban igaza volt, hogy ebben a játékban nem maradhat bent sokáig az, aki egyedül van. Ő éppen ezért gyűjt minél több enbert maga köré. Már nála van Grace és Jack is. Ezt mindenki látja.
- Amelia is egyedül van.
- Dehogyis. Nem látod, hogy egyfolytában Ben-nel és Luke-kal lóg. Tuti, hogy egy csapatban vannak.
- Én azt hittem, hogy a fiúk külön szövetkeztek.

- Igen, nem is állítottam, hogy ez nem így van.
- Akkor most mi van?
- Valamelyik szövetség többet ér a másiknál.
- Akkor most ...
- Akkor most annyi a lényeg, hogy rajtam kívül nem bízhatsz senkiben, oké?
- Oké.
Közben Paul újra a versenyzők közé lépett.
- Sally 22 perc alatt ért le. A következő játékos pedig Naomi lesz.
- Uh, ... ööö ... okés. Zoe, kívánj szerencsét!
Naomi 24 és fél perc alatt teljesítettea próbát, majd Ben 18 perc alatt, Amber 21 per alatt, Ryan 19 perc alatt, Jack 16 perc alatt, Luke 22 perc alatt, Amelia 19 perc alatt, Daniel 23 perc alatt és Zoe 24 perc alatt. Grace azonban nem ért le a hegyről, mivel annyira megijedt az erdőbe, hogy még a két maszkos férfi feltűnése előtt feladta. Ethan pedig igaz, hogy nem adta fel, de menekülés közben elesett egy fa gyökerében, ezért nem tudott lábra állni és folytatni a játékot, így kiesett a versenyből.
Este a táborlakók összegyűltek az étkezőben, hogy Paul bejelentse, hogy ki esett ki aznap.
- Jó estét kívánok nektek, versenyzők, és persze minden nézőnek is, így az első igazi megméredtetés után. A mai feladatot ketten nem tudták teljesíteni, gondolom egyértelmű, hogy kik közül kerül ki az, akit el kell küldjek. A vezetőséggel arra jutottunk, hogy akinek ma haza kellene mennie, az Grace, mivel annak ellenére, hogy még csak egyedül volt az erdőben, már teljes hangerővel azt kiabálta, hogy ,,Nem akarom tovább csinálni! Feladom, csak vigyenek ki innen! Én nem akarom ezt!" Szóval ez éppen elég ok a kiejtésére, de figyelembe kellett vennünk azt is, hogy Ethan-t, az esése után megvizsgálta az orvosunk, aki törést állapított meg a bokájában, így végülis úgy döntöttünk, hogy őt küldjük haza. Ethan így nem tudja folytatni a versenyt, ezzel Grace egy újabb esélyt kap - zárta le Paul, majd megkérte Ethan-t, hogy csomagoljon össze, és szálljon fel a buszra, amivel ide érkezett. Számára tehát véget ért a játék.

Horror sztori 1. rész

,,Új évaddal indul a www.te-meddig-élnéd-túl-egy-horror-filmben.com műsora, ahol ismét 12 játékos méri össze az erejét. Az elkövetkező két hétben külöböző feladatokat kapnak, más-más horror filmből véve, és a legrosszabbul teljesítő versenyző a nap végén el kell, hogy hagyja a tábort. Idén egy Oregon állami kemping ad helyszínt a játéknak, egy hegyvidéki erdőben. A műsorvezető továbbra is egy megszokott arc, egy tévés legenda, Paul Winterton marad, azonban valószínűleg már mindenki a játékosokra kíváncsi."
Ekkor egy régi, ócska busz hajtott be a táborba, amiből 12 fiatal szállt ki. Először egy magas, sötétbarna, szinte már feket hajú fiú lépett ki, széles vállal, és megnyerő arccal. Kék inget, és fekete nadrágot viselt, és egy sötétkék sporttáskát fogott a kezében.
- Ő Jack, aki egészen Washington államból érkezett, hogy megmutassa tehetségét. Nemrég kezdett el rendőrként dolgozni, így úgy érzi, hogy esélye lenne a legtovább bennmaradni, hisz csak ő esett át rendes kiképzésen.
Jack-et egy világosszőke lány követte, akinek körülbelül vállig érő, egyenes haja, tejfehér, makulátlan bőre és világos, szinte fénylő kék szemei voltak. Piros vállnélküli felsőben és szűk nadrágban jelent meg, egy nagy bőrönddel a kezében.
- A következő játékos Amber, Illinois-ból, aki úgy véli, hogy benne megvan az elegendő kitartás és erő, hogy végigcsinálja a versenyt. Nemrég végzett az Állami Főiskola média szakán, és jelenleg a helyi híradóban hírolvasó. Ha három szóval jellemezhetné magát, azt mondaná, hogy talpraesett, szívós és kiartó.
Ezután egy hasonló magasságú lány szállt le a buszról, akinek hosszú, derékig érő barna haja és mély kék szemei voltak. Egy egyszerű farmert és fekete pólót viselt.
- Amelia Minnesota-ból érkezett, és egy igazi horror rajongó. Nincs olyan film, amit ne látott volna, a legtöbbnek pedig kívülről tudja a szövegét is. A legjobb tulajdonságának azt tartja, hogy (állítása szerint) nem fél semmitől.
Mögötte egy kissé alacsony, barna, hátrafésült hajú fiú jött, kockás pulóverben, ami alól kilátszott fehér ingének a galléra.
- Ethan a kaliforniai Stanford Egyetem hallgatója, aki a fejébe vette, hogy egyéni gondolkodásmódjával átlendül minden akadályon, ami elé állít a verseny. Szerinte egyszerű logikai lépések alapján minden szituációban ki lehet következtetni a helyes lépést, ezért csakis neki lehet esélye végigcsinálni a játékot bármilyen hiba nélkül.
Ezután egy újabb lány jött. Középhosszú, sötétszőke haja volt, tele hullámokkal, és zöld macskaszemei majdhogy nem világítottak. Ehhez zöld kasmíroulcsit és világos farmert viselt.
- Zoe a Kaliforniai Egyetem pszichológia hallgatója, ezért épp elég jól ismeri az emberi elmét ahhoz, hogy kijátsza.
A következő játékos egy alacsony, vörös hajú, szemüveges lány volt, a rózsaszín minden árnyalatában, két hatalmas bőröndöt húzva maga után.
- Grace New York-ból érkezett, ahol elkezdte az Állami Egyetemet, de hamar rájött, hogy ez nem az ő világa, így inkább ide jelentkezett. Persze otthon megígérte, hogy megnyeri a versenyt.
Ezután egy újabb fiú következett. Magas és kigyúrt volt, a haja pedig rövidre vágott. Napbarnított bőrén látszott, hogy sokat van odakint. Adidas-os pólóban és cipőben volt, és egy hasonló logó látszott a sporttáskáján is.
- Ben Florida-ból jött, ahol hegesztőnek tanul, de legfőbb életcéljának az edzést tartja, amit egy nap sem hagyna ki. Állítása szerint, ha a való életben találkozna egy pszichopata gyilkossal, inkább annak kéne félnie tőle.
A következő fiú egy középmagas, vékonykötésű, szőke hajú srác volt, rikító narancssárga pólóban és egy szakadt farmerban.
- Luke, elmondása szerint, jelenleg épp önmagát keresi, és egy elvesztett fogadás miatt van itt, de ettől függetlenül esélyesnek látja magát a játék megnyerésére.
Őt egy magas, barna hajú, barna szemű fiú követte, piros melegítőfelsőben.
- Ryan, ő ... hát ő igazából nem töltött ki semmit sem magáról, de itt van, szóval ... na mindegy.
Mögötte egy alacsonyabb lány jött, talpig feketében. Fekete, állig érő haja és fekete szeme volt. Emellett fekete volt mindenegyes ruhadarabja is.
- Sally, hát gondolom róla sem kell sokmindent elmondanom. Mindenki kizártnak tartotta, hogy bekerüljön egy ilyen műsorba, ezért ő úgy döntött, hogy rácáfol.
Végül egy sötétszőke, kék szemű fiú lépett ki a buszból, barna zakóban, és drága cipőben.
- Az utolsó versenyző pedig Daniel, aki nyerni jött ide, de persze a hírnév sem volt utolsó szempont a számára. Ők tehát a szerencsés tizenkettő, aki eljuthatott idáig. Azonban az igazi megpróváltatás csak most kezdődik számukra.
Ekkor egy jóvágású, sötéthajú férfi érkezett a játékosok közé.
- Üdvözöllek titeket a www.te-meddig-élnéd-túl-egy-horror-filmben.com idei évadában. Paul Winterton vagyok, de gondolom szükségtelen bemutatkoznom. Jelenleg a tábor területén két faház található. Az egyes a lányoké, a kettes pedig a fiúké lesz. Az elkövetkező két hétben ezekben fogtok lakni. Minden nap más horror film ihlette feladatot hozok el nektek, amit teljesítenetek kell ahhoz, hogy bent maradjatok. Esténként pedig a nap legrosszabb játékosa kiesik a versenyből, és haza kell mennie. De most hagylak is titeket kipakolni. Ja igen, még valami. A mobilotokat elkérném.
- Mégis miért? Úgyse tudjuk semmi olyanra használni - tört ki a lázongás, de hiába. Miután Paul begyűjtötte őket, elköszönt a játékosoktól.
- Holnap reggel pedig érkezem az első kihívással.
Ezután mindenki elvonult a faházakba. Miközben a fiúk kötetlen beszélgetés közben megegyeztek arról, hogy szövetséget kötnek, a lányoknál ez már nehezebben ment. Mindenki síri csendben pakolta ki a holmiját, és közben próbálta feltérképezni a többieket. Azonban egyszercsak Amber megszólalt.
- Halljátok, tudom, hogy szinte még egymás nevét sem tudjuk, és a legtöbbünket nem is érdekli, ezt én értem meg a legjobban, de nem kéne a játék alatt összefognunk? A fiúk ellen. Jó, én nem kerültem be valami felkapott egyetemre, mint egyesek, - nézett Zoe-ra - de azt még én is látom, hogy ha ők összefognak, sokkal erősebbek nálunk, mi pedig egyesével hullunk ki.
- Ez nem egy csapatjáték. Ugyan mi alapján bízhatnánk benned? - vágta rá Naomi.
- Mert mondjuk könnyűszerrel elintézhetem, hogy te menj haza először, ha úgy akarom.
- Sajnos ki kell, hogy ábrándítsalak, mert te lennél az utolsó a táborban, akitől megijednék.
- Hát jó, oké, de bánni fogod még, hogy nem akartál az én szövetségesem lenni. Akkor ki jön velem? - kérdezte Amber. Egyedül az aprótermetű, vörös hajú Grace jelentkezett. Mikor már majdnem mjndenki kiment a házból, Naomi odalépett Zoe-hoz.
- Látom te sem szívesen szövetkeznél Amber-rel. Hát nekem sem szimpatikus a feje. Abban viszont igaza van, hogy itt egyedül nem sokáig lehet húzni. Inkább nekünk kéne ösazefogni.
- Én benne vagyok - válaszolt Zoe.
Közben a horrorrajongó Amelia a kissé eszetlen Luke-kal, és a csupaizom Ben-nel ismerkedett.
- Fogadjunk, hogy ti, fiúk mindenben összetartotok.
- Hát ... - bólintott Ben.
- Pedig hidd el, itt olyan valakivel kell szövetkezni, aki tudja, hogy mit csinál.
- Például?
- Négyéves korom óta nézek horror filmeket, szinte ezeken nőttem fel, mindent tudok róluk. Képben vagyok az összes szabállyal és túlélési taktikával. Esélytelen, hogy engem elkapjanak. Feltéve, ha nem vagyok egyedül.
- És mi van a többi lánnyal?
- Ránézésre is tudom, hogy fölösleges velük számolni. Lerí róluk, hogy az első pár naoban kiperegnek. És amint ők kiesnek, jöttök ti, fiúk. Itt nem az a lényeg, hogy hányan vagytok csapatban, mert ez nem egy kiszavazós játék. Itt egy kis, hatékony csapat kell, ami mindig, mindenhová együtt megy.
- Tudod mit, oké. De mi legyen a többiekkel?
- Nekik ne mondjatok semmit! Had higgyék, hogy velük vagytok. Legalábbis az első feladatig.
- Hát legyen.
Este a táborlakók tüzet raktak a faházak mellett, és aköré ültek le. Beszélgettek, ismerkedtek egymással. Közben Luke elment a mosdóba, de fél perc múlva csak egy orbitális üvöltés hallatszott felőle. A tűznél mindenki felpattant, de hamar meg is nyugodtak, mivel Luke újra megszólalt:
- Úristen, mekkora pók!!
Erre mindenki fejében ugyanaz a gondolat fordult meg:
,,Na, megvan, hogy ki fog először hazamenni."

Powered by Blogger.hu